Fedák Sári (1879-1955) a XX. század első évtizedeinek egyik legnagyobb
hatású operettprimadonnája volt. Nem elsősorban szépségével,
énektudásával, hanem mindenekelőtt kisugárzásával, a belőle mindig áradó
életerővel hódított. Olyan írói nagyságok, mint Ady Endre vagy Németh
László rajongtak érte. Kalandos-regényes életútjáról két könyvben vall.
Első önéletrajzi beszámolóját Útközben címen 1929-ben publikálta, míg a
börtönéveit megörökítő Te csak most aludjál Liliom című emlékiratát
kiszabadulása után, nyáregyházi magányában rögzítette.
„Farkas
Ibolya annyira tökéletes beleéléssel személyesített meg minden – a
darabban – „szerepet kapó” személyt, hogy amellett, hogy az színpadon
mindvégig egymaga volt csak jelen, lelki szemeink előtt láttunk
mindenkit, aki „megszólalt”. A művésznő ugyanolyan hitelesen játszotta
el a mély, szigorú és ellentmondást nem tűrő hangú kihallgató tiszteket,
mint a szelíd hangú, türelmes és megfontolt, éppen kivégzésre készülő
cellatársát, valamint a tehetséges írót, nagy szerelmét, Molnár
Ferencet, és a háborús bűnösnek ítélt öreg takarítónőt is. (...) Az
előadás azonban kerüli a patetizmust, nagyon jó érzékkel váltogatja a
drámai és derűsebb perceket, harmonikusan kapcsolódik egymásba mosolygós
és megrendítő mozzanat. Amikor kicsordulna a néző könnye, ellenszerként
keserű humort és iróniát adagol a művésznő.” (Pál Piroska Központ
Hetilap, 2012. január 27.)
Az előadás Fedák Sári: Te csak most aludjál, Liliom című emlékirata (Magyar Ház Kft. kiadása, 2009) alapján készült.
